dimensions of praise - elöljáróban

Michael W. Smith: 'You Are Holy (Prince of Peace)'
zene | szöveg

Tom Waits: 'Jesus Gonna Be Here'
zene | szöveg

Woven Hand: 'The Speaking Hands'
zene | szöveg

csakzene/h - egyszál

David Eugene Edwards & Peter van Laerhoven: Dirty Blue (Woven Hand)

David Eugene Edwards: Horse Head (16 Horsepower)

Thom Yorke: Down is the New Up (Radiohead)

the Unbending Trees: You are a Lover

Ákos: Egyetlen hívó szó elég

the Gathering: Sleepy Buildings

José González: Fold

José González: Down the Line

Lepel alatt (Sam Mendes: Amerikai szépség)

Szeretem ezt a filmet, de inkább kezdjük a nemekkel. Nem azért szeretem, mert a drogfogyasztás által kínált tudatmódosítást hirdetné és igenelné. Nem azért szeretem, mert a szexualitásban lát meg egyfajta kiutat a főszereplő. És nem azért, mert tele van káromkodással. Nem is azért, mert meghat az amerikai középosztály kálváriája. És azért sem, mert szó esik benne Istenről vagy a transzcendenciáról.

Ezek mind csak eszközök. Leginkább azért szeretem, mert mélységesen emberi ez a film. Felvonultat szinte minden megoldási módot az élet nehézségeinek leküzdésére. Mindenki menekülni akar a helyzetéből, kiszakadni valami teljesebb felé vagy megtalálni egyáltalán önmagát. Les a szexuális vágyából eredően életmódot és viselkedést vált. A végén rájön, hogy felesleges dolgot hajszolt, és boldogsága nem is abban van. Carolyn is pocsékul érzi magát ellaposodott házassága miatt, ráadásul munka terén se sikeres. Elkezdi kis kalandját a környék „ingatlankirályával”, aki az ágyban is rászolgál e jelzőre. Jane, a szeretethiányban szenvedő és önértékelési zavarokkal küzdő kamasz, szüleitől és barátnőjétől való távolodása közben egyre közelebb kerül a szomszéd sráchoz. Ricky-vel alakuló kapcsolata jelenti a mélypontról való felemelkedést. Az ifjabbik Fitts még drogban utazik, de a kereskedelem eszközzé vált, és a fogyasztás ennek csak járuléka. Képekben emlékezteti magát a szépségre: az őt körülvevő világban szükség is van kapaszkodókra. Számára is ugyanolyan segítség Janey, mint ő neki. Még akik sokáig nem is gondolnak arra, hogy változásra van szükségük – Amanda és Fitz ezredes –, a végén rádöbbennek valamire. Ez a film azt mutatja meg, hogy mindenkinek mást jelent a változtatás. Sőt, azt is, hogy mi van akkor, ha valaki nem bírja elviselni az kudarcot.

A film eszköztárát tekintve hasonló dolgokat használ, hogy elrejtse mondanivalóját, mint a Ponyvaregény, csak sokkal finomabban. A lepel alatt szabadságra és emberségre vágyó emberek élete mutatkozik meg. A csalódások arra világítanak rá, hogy nem kizárólag a cél fontos: az út maga sokkal több: a változás, fejlődés vagy felemelkedés lehetősége. Ez a film a keresés filmje.