Monday, 29 September 2008

lassan oda is ér - korábbi írás (Ákos: Még közelebb, 2006)

Elhatároztam, hogy megpróbálok félévnyi figyelmes lemezhallgatás után az én szemszögemből kemény, kötözködő, tehát reális kritikát írni Ákos Még közelebb című kiadványáról.

Először is, az anyagi valóság. Papírtoknak jobban örültem volna, mert kevesebb az esélye bármilyen törésnek. Két korongot találok belül: CD és DVD. A nyomtatás, tipográfia kiváló, de ez elvárt tizenvalahány év tapasztalat után. Van benne egy-két túl művi fotó, a többi alapvetően elfogadható. A külső borítófotó és a szövegkönyv meleg színvilága harmonizál a lemezcímmel.

A nyitónóta a Hűség albumot idézi az elektronikus dob alapokkal. Itt van az első probléma szerintem. Ennyi év után már el lehetne jutni oda, hogy ne dob effekteket használjon az ember egy kiforrottnak mondott rock (vers) lemezen. Ugyanis 12 számból hét büszkélkedhet vele. Ott van egy kitűnő dobos Bánfalvi Sándor személyében, jobban lehetne hagyni, hogy érvényesüljön! Ahol viszont játszik, ott pontos, odaillő és nagyszerű. Ilyen például, az Ébredj és a Gépszabadság. Az egyik Ákos-interjúban hallottam, hogy eleinte a legtöbb dalhoz az akusztikus gitár mellé csak bőgőt és seprűvel, illetve hurkapálcával püfölt dobot képzelt el; ez aztán a hangszerelés és a felvételek folyamán nem így alakult. Pedig a Minden most kezdődik el, a Még közelebb, az Őszi tájkép, az 1956 és az Egyetlen hívó szó elég megérdemelte volna a rendes dob- és basszus/bőgőjátékot. Annál is inkább, mert Ákos kísérőzenekarának tagja Fekete Tibor „Samu” is, aki nagyon jó és tapasztalt basszusgitáros.

Vonóskar az Ikon című lemezen már szerepelt 1998-ban, majd a Hűségen (2000), a Hét parancsszó című verslemezen (2001; gregorián kórus, Kaszás Attila és Balázsovits Edit közreműködésével) és az Új törvényen (2002) is. Ezeken még csak színezte az albumot, az Andante turnénak (2003) már ez adta az alapját, és így van ez a mostani koronggal is. Ők is hét dalban kapnak helyet, néhol meghatározó szereppel, máshol meg csak aláfestés jelleggel.
Az igazi karakterét a lemeznek egyrészt az akusztikus gitáros hangszerelések és a hozzá kapcsolódó furcsa pengetési módok, másrészt az ötfős Vivát Bacchus! férfikar adják. Egyre többször jelennek meg zongorabetétek, ami új színt visz a dalokba.

Már mutatkoznak jelek Kovács Ákosnál arra, hogy kevésbé populáris zenei irányokba menjen el. Erre példa a Még közelebb gregorián vokáljaival, a Gépszabadság monoton dob-basszus lüktetésével és emelkedett-felemelő vokáljaival, az 1956 minimalizmusa, valamint az Egyetlen hívó szó elég sejtelmes, balladai hangulata. Nekem ezek az alkotások keltették fel a figyelmemet igazán. Ennek tükrében az Adj hitet, a Mondj igent és az Ennyi nem elég című dalokat elhagynám a lemezről, ha zeneileg gondolkozom. A Még közelebb instrumentális változata kellemes és hangulatos, de születtek már ennél sokkal jobb ének nélküli dalok.

Szöveg és gondolatvilágában azonban egységesnek mondható, bár néhol elcsépelt a mondanivaló. Nem hiába említettem a verslemez kifejezést, ugyanis, bár sokan nem tudják, Kovács Ákos költő is. Sőt, inkább költő, mint zenész. És úgy érzem, hogy őszinte is. Közelebb kerülhetünk hozzá, ahogy édesanyjáról (Őszi tájkép) vagy gyerekkorának emlékéről (A lepkegyűjtő) énekel. Közelebb Krisztushoz (Még közelebb) és talán a forradalomhoz is (1956). Fel akarja hívni a figyelmet, hogy ne a fogyasztás, materializmus (Gépszabadság), ne az emberi butaság és rossz szándék (Mondj igent) legyen példa; hogy van kiút a nyomorító, beteggé tevő bűnös életből (Ébredj, Tű a vénán). Kovács Ákosnak a Krisztus által hirdetett szeretet az élet alapvető értéke. Emellett azonban megtalálható szövegeiben az irónia: így akarja jelezni az ellenszenvét a mai kor visszásságaival szemben. Legalábbis a lemez ezeket tükrözi.

A DVD-ről annyit érdemes mondani, hogy egy odafigyelő gesztus a vásárlók felé. Hogy a tőle telhető legtöbbet adja emberünk, feltette rá az egész albumot, meg az Adj hitet klipjét mindenféle hangnormával, valamint készített egy kisfilmet. Ebben három dalt játszik el a lemezről egy szál gitárral. Így, lecsupaszítva, a Minden most kezdődik el megállja a helyét, az Őszi tájkép bőgővel és seprűs dobolással, a cinek fokozott használatával jobb lenne (így közelebb állna az album-verzióhoz, de élő hangszerekkel), az Egyetlen hívó szó elég meg a lemezen található változatában teljes egész, bár, mint már említettem, ott is élő dobok kellenének.

Bánfalvi Sándor a doboknál, Fekete Tibor elektromos bőgővel és basszusgitárral, Szakos Krisztián az effektjeivel szintetizátoron, Balásy Szabolcs a zongoránál, a Vivát Bacchus! vokálokkal, a tízfős Andante Strings vonóskar, Kékkői Zalán gitárokkal, Kovács Ákos gitárokkal. Ez volt a felállás a téli turnén. A színpadon helyet kapott egy kivetítő is. Mindenképpen nagyszabású és professzionális koncertről van szó, ami külföldi szinten is megállja a helyét. Az is dicséretes, hogy az egész lemezt bemutatják, hiányosságok nélkül, példának okáért az egész vonóskar jelen van a színpadon. Véleményem szerint viszont a Még közelebb hangulatához jobban illene egy színházteremben, egy művelődési házban, vagy akár egy templomban tartott közvetlenebb hangulatú előadás, ami mellőzi a monumentalitást. Ugyanis némely dal elveszett az Aréna hatalmas terében. A zúzós rock dalok viszont remekül szóltak.

Dob, bőgő, cselló, akusztikus gitár, férfikar, talán zongora. Ez lenne a csupaszon tökéletes felállás. Ákos már említette egy interjúban, hogy a Még közelebb turné után, 2008 körül valami különlegességen gondolkodik. Előtte kiad a mostani turnéról koncertkiadványokat, valamint egy novellás-felolvasós lemezen dolgozik. Kíváncsian várom.

Úgy gondolom, ha az új zenei irányokon halad tovább, előtérbe helyezi a lírát a néhol propagandisztikus szövegekkel szemben, és ugyanilyen őszinte igyekszik lenni, akkor teljesedik ki igazán Ákos művészete.

Friday, 26 September 2008

"egyetlen képpé összeáll" - korábbi írás (Woven Hand: Mosaic, 2006)


Elhatároztam, hogy valami rövid szösszenetféleségben igyekszem beszámolni a Woven Hand-ről, mint olyanról. Már sok sort róttam arról, hogy mi a keletkezésük története, milyenek élőben. A lemez eddig kimaradt. A címe Mosaic és 2006-ból való darab. És igen, sokszor leírták, népzene és középkori melódiák hatása alatt hömpölyög az album anyaga, egy nagyobb adag indián behatással megtoldva. Ütős oldalon erős és nem szokványos a lemez, Ordy Garrison remek játéka fontos eleme az egésznek. Bendzsó és gitár az alap David Eugene Edwards-nál, dob meg némi zaj. Meg persze különféle szőnyegek, búgások. A színezést orgona, zongora (Daniel McMahon), valamint hegedű (Elin Palmer) adja. A zenéhez hozzátartozik az énekes karakteres hangja, ami néha már recitáláshoz hasonlít. A szövegek egyes esetekben pilinszkysen elliptikusak, van olyan dal, ahol egyfajta halandzsanyelven beszél, ha úgy tetszik, nyelveken szól. A lemez egésze szépen szerkesztett, egységes. Bátran ajánlom bárkinek, aki szeretne kirándulni a kortárs rockzene peremvidékén, akusztikusan hangszerelt dalok erdejében és azoknak, akik a zenében lelki élményt vagy feltöltődést is keresnek.

Saturday, 13 September 2008

akúsztik IX.

Csík zenekar feat. Lovasi András: Csillag vagy fecske (Kispál és a Borz)
http://www.youtube.com/watch?v=xxVqDZcLSyY

Csík zenekar: Most múlik pontosan (Quimby)
http://www.youtube.com/watch?v=D6RaU9n4ZuI&feature=related

hitvallás (Woven Hand: Consider the Birds)


„Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?”

/Máté 6:26/


Experimentális és expresszív. Kénytelen vagyok e két jelzővel kezdeni a Woven Hand még 2004-ben kiadott, Consider the Birds címmel ellátott anyagát boncolni kívánó írásomat. Edwards legfőbb kísérletező-pajtása Ordy Garrison dobos, aki nagyobb szerepet a 2006-os Mosaicon kap. A kísérőzenekar triójának másik két tagja: Shane Trost basszusgitáros és már a Horsepowerrel is együtt dolgozó Daniel McMahon zongorista.

Néhány írással ezelőtt főleg zenei szempontból, de leginkább az egész albumot figyelembe véve alkottam röviden véleményt a Woven Hand 2002-es bemutatkozó anyagáról. A második sorlemezként kezelt Consider the Birdsnél a szövegekről, a tartalmi vonalról is esik szó. Egyrészt mert elkezdtem keresni az albumcím és a számok összefüggését. Erre az indított, hogy sok hallgatás után is kuszának tűnt a dalok gyűjteménye zeneileg – egy dinamikus, egy csendes egyszálgitáros, majd egy kísérletező –; és nemigen találtam az egységet. Hozzáteszem, hogy a Mosaic címe igencsak találó: véleményem szerint a legjobban összefogott és megszerkesztett Woven Hand lemez.

A fenti idézetnek úgy érzem, több vetülete, értelmezési lehetősége is van. (Most mondhatni a trópusok retorikájáról beszélünk.) Az egyik nyilván érthetőbb: ne azzal foglalkozzunk, hogyan nézünk ki, miként van lehetőségünk öltözködni, az alapvető létszükségleteket meg tudjuk-e teremteni, mert az Úrnak gondja van erre is. A másik vetület áttételesebb gondolkodást kíván. A következő versekben Jézus szól a liliomokról és az öltözetről. Az öltözködésnek, a ruhának mintegy etikai vonatkozását vélem felfedezni. Nyugi, megmagyarázom (bölcsész vagyok, nemdebár?) Hogy az emberek nemcsak a fizikai, látható igényességre, tisztaságra vágynak – még ha nem is vallják be –, hanem a belsőre és erkölcsire is. Illetve folyamatosan szükség van valamire, ami biztosítja az ember jóérzését, elégedettségét magával és teljesítményével – szintén elfedvén lényegesebb dolgokat. Így, szimbolikus értelmében, a ruha a bűnök, a jóra való képtelenség (lásd Pál apostolnál) eltakarására szolgál; az ember találmányai és próbálkozásai fedik el a tényt, hogy közben nem képes jobbá válni (az Off the cuffban: „We bring our best machine/One to wash yourself clean”). Hangnemét tekintve a To make a ring agresszív, dühös („Listen/judgement will not be avoided by your unbelief/your lack of fear/nor by your prayers to any little idol here”), a Chest of drawers szelíd és egyenes („go into the lords house/go in a mile”). Ezzel a felszólítással kiszabja magának az irányt; felismeri bűnösségét („We as well are nothing but trouble”) és cselekvésképtelenségét, valamint a kiutat. A cselekvésképtelenséget, ami a cselekvés haszontalansága is egyben. A kiutat Jézusban: „Where is my country/Wholy in his hands/Worthy in his eye/You and I/Yeshua/Yeshua/Where you go take me with you” (Oil on panel – mellesleg Hyeronimus Bosch A hét főbűn című képe ihlette). S annak a felismerése is fontos, hogy a kiút nem jelenti a nehézségek megszűnését.


Hieronymus Bosch: A hét főbűn


Szóval, mint említettem, különböző hangszerelésű és hangvételű dalok váltják egymást. A nyitány (Sparrow falls) rögtön egy teljes zenekarral megtámogatott szerzemény, zongorás, slide gitáros díszítésekkel, harangok kongásával és expresszív seprűs dobolással. Az emelkedettség és dinamikai játszadozás (visszafogott-eleresztett) jellemző a Bleary-eyed dutyra és a Speaking handsre is: ezeknél mondjuk a dob-basszus-zongora klasszikus jazz-felállása a meghatározó. Ordy Garrison dobolása zseniális (a Bleary-eyed duty verzéjének kísérőcines triolái elképesztőek). Aztán jönnek az egyszemélyes darabok. Van kísérletező fajta: például a To make a ring, Off the cuff, Tin finger triásza, amikből az első kettőben a mindenfelől beszippantott népzenéket értelmezi így-úgy, de mindenképp’ ’át’. Persze, emelkedettség, pszichedelikus hatások, inkább recitálás, néhány szép dallam a jellemző. Van két csendes, melankolikus opusz: az egyszálgitáros Chest of drawers (jó, basszus: pergő is van benne) és a zongora-gitár duóval kísért záródal, az Into the piano. Ezekben is megy a recitálás, a Chest of drawersben azért szép a gitárjáték és az énekdallam is. A folyamatosan emelkedő dalok közül a Down in yon forest egy tradicionális dallam kiforgatása pengetőssel, ütősökkel és a végére megérkező torzgitárral. Az Oil on panel pedig visszafogott és kifinomult, noha, vagy éppen ezek miatt az egyik legerősebb dal az albumon.

Edwards megmutatja zenei világának színezeteit. Láthatjuk, mit csinál egymagában, mit zenésztársaival. Énekel és recitál, elliptikus és érthetőbb szövegeket. A sok különbözőséget érthetőbbé és átláthatóbbá teszi az egységes tartalmi vonal. Dalszerkezetek, hangszerelés, előadásmód tekintetében is sok újat hoz a cím nélküli 2002-es lemezhez képest. Kísérletező és kifejező.


David Eugene Edwards

Wednesday, 3 September 2008

jamierobiband: OFF

8 évnyi sikeres pályafutás után a Jamie Winchester & Hrutka Róbert zenekar úgy döntött, lehúzza a rolót.

A csapat ez idő alatt négy stúdióalbumot, egy dupla live CD-t és egy DVD-t jelentetett meg - a lemezeken szereplő dalokból számos sláger született. Emellett több díjat is magukénak tudhatnak - együtt, és külön-külön is -, köztük az Artisjus, az Arany Nyíl és az Emerton-díjakat. Az utóbbi három év alatt megalapították saját kiadójukat Last One Out Records néven, amelynek keretében a saját anyagokon kívül Für Anikó és Schmidt Vera első szólólemezei is kiadásra kerültek.

Ahogy a pályafutása, a zenekar szétválása sem tipikus bulvártörténet:

- „Nem vesztünk össze, sőt ahogy eddig, az egymás iránt érzett emberi és zenei tisztelet továbbra is él. Már a kezdeteknél megfogadtuk, hogy addig csináljuk a zenekart, amíg mindkettőnket motivál és inspirál, és amíg érezzük, hogy van hová fejleszteni. Most jött el az a pillanat, amikor úgy éreztük, jó lenne új pályákon és irányokon, valamint új társakkal kipróbálni magunkat.” - Jamie

- „Érdekes, hogy az én életemben az igény a megújulásra mindig nyolc évente következik be. Újra elrohant nyolc év és ilyenkor érdemes elgondolkodni azon, ha az ember tiszta lappal kezd, nulláról épít fel valamit, akkor az inspiráció is sokkal nagyobb lesz és megint csak saját magának kell megfelelni. Ez egy nagyon szép nyolc év volt és remélem mindannyian megtaláljuk a számításainkat, a saját közönségünket, s azokat a pillanatokat, amit együtt éreztünk minden egyes koncert után, amiről nem is tudom egész pontosan, hogy mi is valójában, de azt az egy dolgot már biztosan tudom:…pont ezért érdemes zenélni.” - Robi

Még nem tudni, hogy a jövőre nézve milyen terveket szövögetnek a fiúk, ám minden bizonnyal az is tele lesz érdekes és nem utolsósorban értékes zenével. Emellett azok a produkciók - Für Anikó és Kálloy Molnár Péter koncertjei -, melyek mögött eddig is együtt állt a csapat, a jövőben is zavartalanul működnek tovább.

A Jamie-Robi zenekar az ősz folyamán még tovább koncertezik ország szerte. 2008. november 28-án a Millenáris Teátrumban tekintheti meg a zenekart szerető és támogató közönség azt a nagyszabású koncertet, ahol a fiúk megpróbálják összefoglalni és lezárni az utóbbi nyolc év történéseit.

Addigis figyeljétek az körleveleket és a hivatalos honlapot, hogy lásd, mikor láthatsz minket ebben a formában utoljára!

Következő koncert:
09.07. 20:00h - Zöld Pardon, Bp.

Üdv: a Jamie-Robi zenekar
Ákos-Domi-Galamb-Gijo-Jamie-Robi

http://jamie-robi.hu/

Monday, 1 September 2008

ÉLŐ

2008. szeptember 6. szombat, 21.00
Barabás Lőrinc Eklektric feat. Dresch Mihály
A38 hajó /4. Újbuda Jazz Fesztivál/

http://www.barabaslorinc.hu/
http://www.myspace.com/barabaslorinc




2008. szeptember 20-21. 21.00
Ákos 40 - Jubileumi, exkluzív dalest
Budapest, Kongresszusi Központ

A turné többi állomása, jegyrendelés, a koncertsorozat előkészületeivel kapcsolatos hírek:
http://akos.hu/




2008. november 27. 20.00
Woven Hand
Bécs, WUK

http://wovenhand.info/
http://www.myspace.com/wovenhand