metál akusztikusan meg grüdzsüvel

Turbo: 'Heavyweight Promises' (album version)

Turbo: 'Heavyweight Promises' (mr2 Akúsztik version)

lábjegyzet a délelőtthöz (2009.10.16.)

A zene koncerten az igazi. Nyilván ebbe bele lehet kötni, de jócskán van igazságtartalma. Átütő dobhangzás, telt basszusok, vinnyogó billentyűk és gitárok, satöbbi. Ez csak annak kapcsán jött, hogy ellentétben a zenével, milyen keveset járunk múzeumba, hogy a képeket eredetiben lássuk. Megelégszünk a reprodukció monitoron vagy albumban megjelenő képével (nem a KÉP előttünk megjelenő képével!), pedig micsoda hatása van, ha mondjuk egy festmény igazi valójában lóg előttünk a falon, az alkotó által megfestett méretben: megfigyelhetjük a színeket, árnyalatokat és az ecsetkezelést (persze a múzeum világításán is sok múlik), közelebb mehetünk és eltávolodhatunk...

(Ehhez kapcsolódik, hogy több éven keresztül én se voltam képes elmenni az MNG-be, hogy megkeressek egy képet, aminek nem emlékeztem a címére és a szerzőjére, de tetszett. Most íme.)

Vaszary János: Golgota, 1930-as

Tiszta szívvel

mit ér a dal?

Akár azt is mondhatnám, hogy két dalról lesz szó ebben a bejegyzésben. Mintegy 20 év telt el az eredeti verzió óta. Nyilván adott a Bonanza Banzai és Ákos szólódalai közti különbség. Főleg az utóbbi időkben, a 2003-as Andante óta, sokkal teltebben szólalnak meg a számok és sokkal erősebb az akusztikus vonal. Ez a 2006-os Még közelebb stúdiólemezen már egyértelműen érezhető. A legújabb - jubileumi - turnén nincsenek vónosok, se férfikar, csak hat ember és a dalok, eredeti feldolgozásokban. Mint ez.

Felvételre fel!

Hazánk (minden bizonnyal) egyetlen obszcén zenei portálja, a Cluster One, meghirdette az Otthon Zenélés Hónapját. Amennyiben te egy asztalfióknak zenélő zenész vagy bármiféle amatőr zenekar tagja vagy és úgy érzed, hogy kellő kreativitással rendelkezel ahhoz, hogy ismertebb dalokat egyedien dolgozz fel, jelentkezz! A megfelelő linket követve bővebb információra lelsz, hogy pontosan mit is várunk. Tehát zenélj otthon vagy próbateremben, vedd fel és küldd el! Köszönjük!

akúsztik XIV.

David Eugene Edwards: Horse head (16 Horsepower)

David Eugene Edwards: Low estate (16 Horsepower)

Hogyismondjam. Ezek a PUUR-on szerepelnek, mint a balettelőadáshoz készült felvételek. Az elsőn csak egy akusztikus gitárral, a másodikon egy bandoneonnal kíséri magát Edwards. Érdekes, hogy mennyiben változik meg a hangszerelés, hogy építi fel a dalokat, ha csak a hangja és egy hangszere van. Sajnos nem találtam meg ezek lemezverzióit (Sackloth 'n' ashes, 1996., Low estate, 1997.), se a koncertfelvételeket (Hoarse, 2001.). (Mindenesetre, akit érdekel, a zárójeles lemezcímekre keresve minden bizonnyal megtalálja azokat így vagy úgy.) A 'Horse head' albumváltozatától már amúgy is totálisan eltávolodik a Hoarse-os koncertfelvétel, ami így élőben, hegedűvel, slide gitár nélkül, az egyik legszebb Lóerő-dal, amit valaha hallottam, még a Folklore vagy a Secret South számai mellett is. Persze, az albumon remekül illeszkedik annak szövetébe, a kiabálással és a belevinnyogó slide-olásokkal. És mindezekhez képest ez az akusztikus előadásmód (vagy jó tíz év elteltével) tud újat mutatni és örömet okozni. Végig lendületes a dal, mégis vannak dinamikai nyugvópontok. Sokkal finomabb ez a változat, egyértelműen wovenhandesebb. A másik dalról most nem esik szó, legyen elég ennyi.

nikkév a holdon

Nick Cave and the Bad Seeds: Moonland (stúdió)

Nick Cave and the Bad Seeds: Moonland (élő)