tél, Börzsöny, minimál

dinamika-tanulmány

16 Horsepower: Poor mouth, live at Pinkpop, 2000.

Halljátok és lássátok!

Na, az ilyesféléket én nagyon komálom ám.

Egy szál gitárral elnyomja az introt, az első versszakban is csak finom percussion szól mellette. Aztán belép a basszus és a dob, játszanak szépen együtt egy kisebbfajta közjátékot, majd mennek tovább visszafogottan a második és harmadik versszakra. Az utóbbi végén jönnek a beütések, a refrént felteszik a hegedű vállára: hadd vigye, na meg az ének és a vokál is fontos, a második gitár itt még csak jelzésszinten van jelen. Itt jön egy kis beetetés: négy ütem erejéig a második gitár az egész zenekarral együtt szaggatósabban játszik, aztán beütések nélkül visszacsúsznak egy lightos, gitár és hegedű által uralt közjátékra, ami végül egészen halk dobbasszus-lüktetésig csillapodik. Ilyen alapra énekli Edwards a negyedik versszakot, itt a gitárok csak egy-egy hangzat erejéig, színezésképp’ szólnak. Szinte itt a legcsendesebb a dal, kiemelve az Úr hívását, felszólítását: „Said that I must follow Him there yeah”. Az ötödik verze három sora alatt erősödik fokozatosan a hangzás, hogy a hömpölygő refrénre felkészüljön – amiben a szeretet-teli közösségvállalásról esik szó, ha valahogy meg akarjuk határozni. A felemelő refrén után már egy dobos-gitáros kiállással tarkított, szaggatós instrumentális outro következik, ismét csak a hegedű domináns, karakteres hangjával.

Így, sorra véve a részleteket, azoknak egymáshoz és a szöveghez való viszonyukat, talán érezhető, miért példaértékű e dalnak a szerkesztése.

A dal szövege

Is anything as lovely to me
As the truth in love
I'll take it over freedom any day
It brings me ever an this time to my knees
An on my knees I run away

Yes I know your sticks an stones they
They will easily break these bones an
An all my words come back to haunt me

I will put my strength into
The things left standing
I am hoarse with wild eyes
No debts outstanding

My hands are yours my brother
You can take my coat as well
My eyes are yours sister
An my heart, an my heart
In which He dwells

Heard the voice of my master callin' me
From deep in the hollow
Said that I must follow Him there yeah

Is any place darker for me
With all them wolves about
Well it's a poor mouth that I wear

My hands are yours my brother
You can take my coat as well
My eyes are yours sister
An my heart, an my heart
In which He dwells
In which He dwells

Livin' me from hand to poor mouth
You an me an our Secret South
Oh Lord

I said livin' me from hand to poor mouth

akúsztik VI.

A kimaradások miatt sűrűbben.
Új felfedezés, pontosabban ez a cikk hívta fel rájuk figyelmemet. Szóval a Radiohead. Jelen esetben meg annak énekese, Thom Yorke, zongorázva énekel. Igencsak érdekesen, egyedi hangszínnel, sokszor meglehetősen disszonáns hangközöket. Ezzel számomra új taggal gyarapodott az art-akusztikus-nehézzene rubrikám. Amire, hozzáteszem, mármint rubrikára, ha tetszik: skatulyára, így a posztmodern féktelen tombolásában, általában csak homályosító homályfeloldásként van szükség: a stílus/műfaj nagyvonalakban való meghatározásához, hogy tudjál valamit mondani, ha megkérdezik: ez meg mi a szar?
Számomra szinte tökéletesen ismeretlen zenekarról lévén szó, majdhogynem böktem a választásnál. Azonban mindenképp' további böngészésre buzdítottak a velük kapcsolatban olvasott írások, elsősorban az előbb említett oldalon megjelentek.

Last flowers, Live at the Basement

akúsztik V. - utóhang

Igazából a teljes összehasonlításhoz nélkülözhetetlenek lennének egyrészt a remixek, bár nem annyira, azoknál inkább a 2006-2007-es Még közelebb turnén elhangzott változat, ami szerintem messze a legteljesebb az összes közül. Kezdve a vonóskaros-torzgitáros introval és közjátékokkal, a szaggatósabb dupla lábgépes versszakokon és a telt, vonós-zúzós refréneken keresztül, amelyeknél éppen szépen hömpölyög a dal, egészen a zongorás kiállásig, ami által kiteljesedik a dal. És tudom, hogy erre a szintézisre sokan törekedtek/-nek és sokan meg is valósították, elég csak a Metallica szimfonikusokkal való koncertjére gondolni, magyar példaként az After Cryingot és a Fugato-t említhetném, mivel a nagyzenekaros unplugged-okat az akusztikus hangszerek miatt nem lehet számításba venni.

akúsztik V.

No jó, ha nincs konverterprogram (nem működik), akkor kaptok linket, ami mérsékelten elegáns, mint idetolni egy videót, de ez van. Norah Jones múltkori jazz-éből átvonulunk a zongoránál maradva a rockzenébe. Koknkretizálva a dolgot, két egyszálzongorás átirat következik. Elsőként Ákos a Majom a ketrecben-nel. Zongorán kísér Balásy Szabolcs. Mondjuk érdekes meghallgatni mellé a lemezverziót, az Utolsó Hangos Dal koncertjein játszottat, az Andante turnéra komponált vonós-elektronikus változatot is.

Egyszálzongorás, élő, 2006.

Továbbá:
Eredeti, az Új törvény lemezen megjelent változat, 2002.
Andante-verzió, 2003.
UHD koncertváltozat, 2004-es turnéról

Jó szórakozást!