zenésztársi viszonyok albumokon és élőben

Szóval nemsoká' Ten stones címmel új lemezzel jelentkezik a Woven Hand. Az előzetes irományok alapján a fenti kép (balról jobbra: Humbert, Edwards, Laerhoven, Garrison) nemcsak a koncertek, hanem a lemez szempontjából is érvényessé válik, hiszen az eddigi albumokon Ordy Garrison dobos volt az egyetlen jelenlegi zenekarából, aki közreműködött, most pedig mindannyian szerepet kapnak.
Ugyanis tudni kell Edwardsról, hogy a zene nagy részét egyedül szokta feljátszani. Ez leginkább a Woven Hand debütalbumon (2002) szembetűnő, ahol valóban csak pár dalban hallható vendégzenész. Ehhez képest a Consider the Birdsön (2004) már több számban a Trost-Garrison-McMahon trió képviseli a basszus, dob, illetve billentyű szólamokat. A 2006-os Mosaicon Garrison és McMahon maradt, jött Elin Palmer vonósokon. Most pedig az őt két éve turnékon kísérő háromfős zenészgárda hallható a lemezen, pár vendégmuzsikussal kiegészülve. Így feltételezhető, hogy a koncerthangzáshoz közelebb álló, gitárdúsabb anyagra számíthatunk, több rock'n'rollal és kevesebb vonós-billentyűs finomkodással.

contemp-symph-prog-rock

Ma este újra koncertet ad az After Crying. A hangversenynek az Erzsébetligeti Színház ad otthont.

Információk:
http://www.aftercrying.hu/
http://www.myspace.com/aftercrying

Előzetesként két élő felvétel:
Új kor születik
Titkos szolgálat

woven hand duo tour

http://wovenhand.info/
http://www.myspace.com/wovenhandmosaic

"still be your shelter"

http://www.youtube.com/watch?v=kLblOSaUmWU

Dead Can Dance: I Am Stretched On Your Grave

I am stretched on your grave
And will lie there forever
With your hands held in mine
I'd be sure we'd not sever
My apple tree my brightness
'Tis time we were together
For I smell of the earth
And am stained by the weather

When my family thinks
That I'm safe in my bed
From night until morning
I am stretched at your head
Calling out to the air
With tears both hot and wild
Oh I grieve for the girl
That I loved as a child

The priests and the friars
Behold me in dread
Because I still love you
My love and you're dead
I would still be your shelter
From rain and from storm
And with you in your cold grave
I cannot sleep warm

nyúlon túl

Pilinszky János: Harmadnapon

És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek.
És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszűnhetett dobogni szive –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.

/1958/

Dés András

Ő az egyik kedvenc ütőhangszeresem Magyarországon, bár a Balázs Elemér Group-ban nem ő játszik már, a Palya Bea Quintett-ben hallhatom, illetve a nemrég alapított saját triójában is. Itt a Dresch Quartett-ből ismert Szandai Mátyás nagybőgőzik mellette, a gitárt pedig Oláh Szabolcs nyüstöli. Azért szeretem Dés András játékát, mert számos különleges hangzású kézi ütőhangszert használ a cintányérokon és más csilingelő fémeken (triangulum, finger cymbal) kívül. Ilyenek a darbuka, a cajon, a ceglédi kanna, valamint a bodhran. A hangszerek palettája és az alkalmazott technikák kombinációja önmagában is egyedi hangot eredményez nála, a trió másik két hangszerével közösen egy új színfoltot jelent az amúgy sekélyes jazz-zenei palettámon. Három dal meghallgatható itt. Igazán tudom ajánlani az egyedi hangzásvilág és a zeneileg befogadhatóan megfogalmazott gondolatok, hangulatok miatt is.

dzsesszkonszört

Holnap, március 11-én 19.30-kor, a Nyitott Műhelyben koncertezik a Balázs Elemér Group. A kiváló zenészeket soraiban tudó szeptett több éve van jelen a hazai jazz élvonalában, Balázs Elemér, a világviszonylatban is ismert és elismert dobos vezetésével. A Magyar népdalok című lemezüket kísérő füzetecske szerint: "world-jazz lehetne zenéjük műfaji besorolása - ha ennek lenne valami jelentősége". A honlapjukon minden információ fellelhető, a média fülre kattintva számos dalt hallgathatunk meg, a videók közül a Nagy Erdő meséje című összetett és nagyívű kompozíciót ajánlom.

blahblah

Weöres Sándor: Rongyszőnyeg 120.

A hangod akkor legszebb
ha kerete a csöndnek,
a hajad akkor legszebb
ha cseléde a napsugárnak,
az arcod akkor legszebb
ha emlékszem rája sírva,
a sorsod akkor legszebb
ha elszáll mint az ének.

Gyurkovics Tibor: Te úgy élsz

Van, aki megszakad,
ki szenved, úgy szeret,
és vérével borítja
be az életemet.

Nap áradása rajta,
a nap süt rajta át,
annyira odaadja,
elveszti önmagát.

Te úgy élsz vágyaim közt,
mint egy fekete tárgy,
külön, magában állva,
ahogy eddig is állt.

Te az vagy, aki vagy,
az életemmel szemben,
belülről, mint a mag
vagy összetörhetetlen.

Kovács Ákos: Feleségnek


Te vagy csak a költő
S én a jogbitorló
Élet a szonetted
A leves most forró
Én csak tervet főzök
Felhőből a házat
Homlokom, ha lüktet
Enyhíted a lázat
Karod fonod körém
Menteni kötélnek
Ahogyan a földet
Is tartja a gyökérzet
Arc vagy a pofonnak
Tested visszacsókol
A fiadnak tej vagy
A férjednek jó bor
Örömem és éjem
Ajándék és átok
Amit sose kértem
Amit mindig várok
Gerinced feszes húr
Pendül, aki hallja
Vers leszek magam is
Mert én játszhatok rajta.

egyszerű

Kate Winslet by Andy Gotts ©

"Berzsenyivel zeng a mellkasom"

Faludy György: Óda a magyar nyelvhez

Most, hogy szobámban ér az est setétje

te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje

s ajkad, melyről az esti fák alól

először szólt az ének magyarul.

Arcod mongol emléke rég ködös

de titkunk itt e földön még közös

s a te dalod kísér utamra fájón

messze e tájon.

Magyar nyelv! Vándorutamon kísérőm

sértett gőgömben értőm és kísértőm

te hangolás barangoló kalandom

te zengő és borongó hang a lanton

bőröm, bérem, bírám borom, míg bírom

és soraimmal sorson túl a síron,

kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász:

mennyei poggyász.

Magyar szó! Múltam és jövendő sorom

Népek közt sorom és mindegyik sorom,

Háza-hazám lovacskám, csengős szánom

és a dal a számon, mit kérnek majd számon

nincs vasvértem, páncélom, mellvasom,

de Berzsenyivel zeng a mellkasom

s nem bír le ellenség, rangomba törvén,

sem haditörvény.

Jöhetsz reám méreggel, tőrrel, ékkel,

de én itt állok az ikes igékkel.

Árkon-bokron kergethetsz hét világnak:

a hangutánzó szók utánam szállnak,

mint sustorgó füzesbe font utak

felett alkonykor krugató ludak

s minden szavamban százszor látom orcád,

bús Magyarország.

Kihalt gyökök: tőzeggel súlyos rétek

ahol a fák, mint holt igék kiégtek.

Ős szók: a szemhatárról századok

ködéből még derengő nádasok,

gyepűs vápákon elhullt katonák,

ti bíbicek, bölények, battonyák.

miket vadásztak vén csillyehajókról

s lápos aszókon.

Magas hangok: szöcskék és tücskök rétje,

mély hangok: alkony violasötétje,

káromlások veszelytő vadona,

mondatszerkesztés pogány pagonya,

kötőszók: sok-sok illanó fodor,

s hangsúly, te vidám, hangsúly te komor

lelkünk dolmánya, szőttesen, világszép

búzavirágkék.

Múlt T-je: történelmünk varjúszárnya,

karók, keresztek és bitófák árnya.

Melléknevek, gazdag virágbarázdák,

Busák, buják, burjánzók és garázdák,

S ti, mellérendelt, kurta mondatok

mint paprika, ha füzérben vereslőn

lóg az ereszről.

Ragok: szegények szurtos csecsemői,

kapaszkodtok s nem tudtok nagyra nőni.

És E-betűk serege: fekete

mezőn zsellérek koldus menete.

s ti kongó-bongó helyhatározók,

kukoricásban jó irányt hozók,

ban-ben-bim-bam: toronyból messzehangzó

könnyű harangszó.

Jelentőmód. Az aszály mindörökre

ráült a magyar, repedt rögökre.

Magánhanzó illeszkedés! Kaján

törvénykönyvvé Werbőczi gyúrt talán?

Mi vagy? Fülledt ötödfél százada

robotja tört paraszt alázata,

vagy összhangunk, mely bolgogult utakra

messze mutatna?

És fönevek, ti szikárak és szépek

ti birtokos ragokkal úri népek,

országvesztők, önteltek és hitványak

s ti elsikkadt, felőrölt állítmányok,

megölt, vagy messze bujdosó fiak,

Hajnóczyk, Dózsák, meg Károlyiak,

ó jaj nekünk, mi történt ennyi lánggal

és a hazánkkal?

Parasztok nyelve, nem urak latinja

nem grófok rangja, de jobbágyok kínja,

magyar nyelv! fergetegben álló fácska,

hajlongasz szélcibáltan, megalázva-

s ki fog-e tövised lombbal hajtani?

Arcunkat rejtő Veronika-kendő

és a jövendő.

Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk

és forró, mint forrongó szellemünk.

Nem teljesült vágy, de égő ígéret,

Közös jövő és felzengő ítélet,

nem hűs palackok tiszta ó-bora,

nem billentyűre járó zongora,

de erjedő mustkönnyeinkben úszó

tárogatószó.

(Párizs, 1940 május)

art-akusztikus-nehézzene

Az egyik kedvenc zenekarommá vált rövid idő alatt a Felsővezeték. Az okokról röviden:
1. akusztikus hangszerek (a basszus kivételével): gitárok, fuvola, hegedű, darbuka
2. megzenésített versek (Kányádi, Pilinszky), mostanában már saját szövegek is
3. a katartikus-dinamikus dalépítés

A honlapjukon letölthető dalok, minden információ a zenekarral kapcsolatban.
Valamint a következő fellépésük:
http://www.budapestfringe.com/index.php?p=applicant&appid=48&l=hu

aftercrying.hu

Kedves Barátaink!

Nagyon sok szeretettel meghívunk Titeket (Önöket) egy After Crying koncertre március 28-án 20.00. az Erzsébetligeti Színházba. Ez a koncert több dolog miatt is különlegesnek ígérkezik. Régen játszottunk Budapesten ilyen szép modern színházteremben, melyet most varázsoltak újjá. A Színház több koncertet tervez hasonló zenekarokkal, ha az AC kedvező fogadtatásra talál náluk. Érdemes eljönni, mert nagyon készülünk. Sok új kompozíció született, és előkerült a régi lemezek poros sarkaiból is pár darab. Számunkra fontos nagyon ez a koncert - a kényszerű szünet után - úgy tűnik számunkra, mintha ez lenne a zenekar első nagy megmérettetése. Szeretnénk, ha minél több emberrel tudnák megosztani ezt a péntek estét.

Egervári Gábor számára - aki úgy tűnik felépült súlyos betegségéből - nagyon fontos cél volt ez a dátum a gyógyulásban. Szeretnénk vele együtt ismét a színpadon lenni.

Ha van olyan kedves ismerősötök (ismerősük), akit szívesen csábítanának el egy AC koncertre (hátha megtetszik neki… ki tudja?), akkor ez egy remek alkalom, méltó környezetben.

Jegyeket a helyszínen (1165. Budapest Hunyadvár u 43/b) lehet váltani, vagy telefonon foglaltatni a: 061 401 30 60-as számon.

A jegy ára: 2.900 Ft

Mindenkit Nagyon Várunk!

Minden Jót!

After Crying

muzeofób

Ezt tegnap találtam, igazán ígéretesnek tűnik ez az év:
http://www.szepmuveszeti.hu/web/guest/aktualitasok/idoszaki/kovetkezo?p_p_id=63_INSTANCE_bs17&p_p_action=0&p_p_state=normal&p_p_mode=view&p_p_col_order=w1&p_p_col_pos=1&p_p_col_count=2&_63_INSTANCE_bs17_struts_action=%2Fjournal_articles%2Fview&

Mellesleg Picasso is most van Szegeden díszes kompániával egyetemben:
http://www.promenad.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=23053

"te egyetlen"

József Attila: Óda




1

Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.

Nézem a hegyek sörényét -
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a szél.
És a törékeny lombok alatt
látom előrebiccenni hajad,
megrezzenni lágy emlőidet és
- amint elfut a Szinva-patak -
ím újra látom, hogy fakad
a kerek fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés.

2

Óh mennyire szeretlek téged,
ki szóra bírtad egyaránt
a szív legmélyebb üregeiben
cseleit szövő, fondor magányt
s a mindenséget.
Ki mint vízesés önnön robajától,
elválsz tőlem és halkan futsz tova,
míg én, életem csúcsai közt, a távol
közelében, zengem, sikoltom,
verődve földön és égbolton,
hogy szeretlek, te édes mostoha!

3

Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt.

A pillanatok zörögve elvonulnak,
de te némán ülsz fülemben.
Csillagok gyúlnak és lehullnak,
de te megálltál szememben.
Ízed, miként a barlangban a csend,
számban kihűlve leng
s a vizes poháron kezed,
rajta a finom erezet,
föl-földereng.

4

Óh, hát miféle anyag vagyok én,
hogy pillantásod metsz és alakít?
Miféle lélek és miféle fény
s ámulatra méltó tünemény,
hogy bejárhatom a semmiség ködén
termékeny tested lankás tájait?

S mint megnyílt értelembe az ige,
alászállhatok rejtelmeibe!...

Vérköreid, miként a rózsabokrok,
reszketnek szüntelen.
Viszik az örök áramot, hogy
orcádon nyíljon ki a szerelem
s méhednek áldott gyümölcse legyen.
Gyomrod érzékeny talaját
a sok gyökerecske át meg át
hímezi, finom fonalát
csomóba szőve, bontva bogját -
hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját
s lombos tüdőd szép cserjéi saját
dicsőségüket susogják!

Az örök anyag boldogan halad
benned a belek alagútjain
és gazdag életet nyer a salak
a buzgó vesék forró kútjain!

Hullámzó dombok emelkednek,
csillagképek rezegnek benned,
tavak mozdulnak, munkálnak gyárak,
sürög millió élő állat,
bogár,
hinár,
a kegyetlenség és a jóság;
nap süt, homályló északi fény borong -
tartalmaidban ott bolyong
az öntudatlan örökkévalóság.

5

Mint alvadt vérdarabok,
úgy hullnak eléd
ezek a szavak.
A lét dadog,
csak a törvény a tiszta beszéd.
De szorgos szerveim, kik újjászülnek
napról napra, már fölkészülnek,
hogy elnémuljanak.

De addig mind kiált -
Kit két ezer millió embernek
sokaságából kiszemelnek,
te egyetlen, te lágy
bölcső, erős sír, eleven ágy,
fogadj magadba!...

(Milyen magas e hajnali ég!
Seregek csillognak érceiben.
Bántja szemem a nagy fényesség.
El vagyok veszve, azt hiszem.
Hallom, amint fölöttem csattog,
ver a szivem.)

6

(Mellékdal)

(Visz a vonat, megyek utánad,
talán ma még meg is talállak,
talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:

Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.)

teleológia?

Babits Mihály: Esti kérdés

Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatossan, hogy minden füszál
lágy leple alatt egyenessen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze multba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?


Babits Mihály: Jónás imája

Hozzám már hűtlen lettek a szavak,
vagy én lettem mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan
s ugy hordom régi sok hiú szavam
mint a tévelygő ár az elszakadt
sövényt jelző karókat gátakat.
Óh bár adna a Gazda patakom
sodrának medret, biztos útakon
vinni tenger felé, bár verseim
csücskére Tőle volna szabva rim
előre kész, s mely itt áll polcomon,
szent Bibliája lenne verstanom,
hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan
bujkálva, később mint Jónás a Halban
leszálltam a kinoknak eleven
süket és forró sötétjébe, nem
három napra, de három hóra, három
évre vagy évszázadra, megtaláljam,
mielőtt egy mégvakabb és örök
Cethal szájában végkép eltünök,
a régi hangot s, szavaim hibátlan
hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran
szólhassak s mint rossz gégémből telik
és ne fáradjak bele estelig
vagy mig az égi és ninivei hatalmak
engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.