Szóval nemsoká' Ten stones címmel új lemezzel jelentkezik a Woven Hand. Az előzetes irományok alapján a fenti kép (balról jobbra: Humbert, Edwards, Laerhoven, Garrison) nemcsak a koncertek, hanem a lemez szempontjából is érvényessé válik, hiszen az eddigi albumokon Ordy Garrison dobos volt az egyetlen jelenlegi zenekarából, aki közreműködött, most pedig mindannyian szerepet kapnak.
Ugyanis tudni kell Edwardsról, hogy a zene nagy részét egyedül szokta feljátszani. Ez leginkább a Woven Hand debütalbumon (2002) szembetűnő, ahol valóban csak pár dalban hallható vendégzenész. Ehhez képest a Consider the Birdsön (2004) már több számban a Trost-Garrison-McMahon trió képviseli a basszus, dob, illetve billentyű szólamokat. A 2006-os Mosaicon Garrison és McMahon maradt, jött Elin Palmer vonósokon. Most pedig az őt két éve turnékon kísérő háromfős zenészgárda hallható a lemezen, pár vendégmuzsikussal kiegészülve. Így feltételezhető, hogy a koncerthangzáshoz közelebb álló, gitárdúsabb anyagra számíthatunk, több rock'n'rollal és kevesebb vonós-billentyűs finomkodással.
Ugyanis tudni kell Edwardsról, hogy a zene nagy részét egyedül szokta feljátszani. Ez leginkább a Woven Hand debütalbumon (2002) szembetűnő, ahol valóban csak pár dalban hallható vendégzenész. Ehhez képest a Consider the Birdsön (2004) már több számban a Trost-Garrison-McMahon trió képviseli a basszus, dob, illetve billentyű szólamokat. A 2006-os Mosaicon Garrison és McMahon maradt, jött Elin Palmer vonósokon. Most pedig az őt két éve turnékon kísérő háromfős zenészgárda hallható a lemezen, pár vendégmuzsikussal kiegészülve. Így feltételezhető, hogy a koncerthangzáshoz közelebb álló, gitárdúsabb anyagra számíthatunk, több rock'n'rollal és kevesebb vonós-billentyűs finomkodással.
No comments:
Post a Comment