Mikor mindenek neve bolydul
a megtört csend húrjain,
áramok a földben, légben
rezegve zsibongnak,
áramok a nedvben, a lángban
telten bizseregnek,
mikor mindenek jele támad
és nevektől vemhes a tér.
A szikla nem mondja nevét, süketen veri vissza,
sziszegve kopik, hallgat konokul.
Az állat üvölt, elpusztul
és nem mondja nevét, nem veri vissza.
Az ember ajkára veszi a szót,
megnevez és meghal,
mikor mindenek jele tolong
és nevektől vemhes a tér.
No comments:
Post a Comment