Nagy László: Tenger, pokoli tündöklésed

Tenger, pokoli tündöklésed
hasogatta a hegyeket,
a jegenyéket lekaszálta,
sirályt és reményt megevett,
halak robbantak, pikkelyük
az égből hullva ragyogott,
és lett a világ zajtalan,
s én megvakulva álltam ott.