le-le-le-legelés

Az év (2008-2009)...

- első fáradt öröme: az első igazán napos délután az egyetemen, április elsején

- tanegységei: a németalföldi előadás és szemcsi, színházesztétika, Nyikolaj Bergyajev filozófiája és Ágoston Vallomásai X. könyv

- legtöbbet olvasott szerzői: Hans-Georg Gadamer és Martin Heidegger (nem röhög!)

- során vásárolt könyvek: Házasságon innen és túl (Háy János), Egyidőben (Susan Sontag), Szürkület (Kányádi Sándor), Bűn és bűnhődés (Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij), Hajnali hajtóvadászat (William Faulkner), A huszonhatodik év (Szabó Lőrinc), Federico García Lorca válogatott művei; ezek közül keveset olvastam, de Kányádi versei elsöprő erejűek, Háy-tól viszont jobb az A gyerek c. regény

- fejlődése: irodalmi estek szervezése

- kocsmája: valamelyik londoni, ahol így szólítják fel a betérőket, hogy ne hangoskodjanak: 'May we kindly request that our costumers...'

- szavai: "Nem." és "Kevés."

- dumája: "Szerinted ennek a srácnak megfő a kezében a tojás?"

- legjobb koncertje: Woven Hand, Bécs, november 27.

- legrosszabb koncertje: NOX, Aréna, október 24. - még jó, hogy ingyen volt...

- koncertélménye: Ákos 40, Debrecen, 2008. október 11. - 'Láss bennem mást/Utolsó hangos dal'

- lemeze: nem hallgattam új lemezeket - a 2008-asok közül Palya Bea Adieu les complexes-e, a 16 Horsepower live march 2001-ja és a Woven Hand Ten Stones c. albuma ment nálam

- legszebb dala: 'Cohawkin Road' (Woven Hand: Ten Stones)

- legerőteljesebb dala: 'Kicking Bird' (Woven Hand: Ten Stones)

- legjobb hangszerelése: 'Nem ér semmit a dal' (Ákos 40 turné és maxilemez)

- során hallott 5 legjobb bármikori dal (sorrend nélkül):
'Get Behind the Mule' (Tom Waits: Mule Variations 1999),
'When Your Mind's Made Up' (Glen Hasard & Marketa Irglova: Once OST 2006),
'42' (Coldplay: Viva la Vida or Death and All His Friends 2008),
'20/20' (Alanis Morisette: Flavors of Entanglement 2008),
'Most múlik pontosan' (Csík zenekaros verzió, Ez a vonat, ha elindult... 2008)

- felfedezése: Fleet Foxes

- kedvenc zenekara: The Unbending Trees

- legkedvesebb útja: London

- művészeti élménye: találkozás Rembrandt Self Portrait at the Age of 63 c. festményével a londoni National Gallery-ben

- kiállítása: a National Portrait Gallery (London) állandó tárlata

az aktról

Lucien Clergue: Akt, Camargue, 1970
portfolio 1 2

as always

Na, akkor ahogy szoktam, csak így ideszórom a kultúranyagot mint valami ízlésformáló mitugrász. Pedig korántsem ilyen durva a helyzet, semmi ilyet nem képzelek magamról. Ez többnyire egy szubjektív ajánlóblog: amikkel találkozok (már megint ez a megszemélyesítő viszony), és megosztásra érdemesnek tartok, azokat ki is tolom ide.

Ezek legesleginkább műalkotások. Sőt, csak azok. Például ez a kép Picasso-tól, asszem a "kék" korszakából. Társíthatok hozzá egyből szomorú zenét. Így, a kettőt egyszerre "élvezve" egyre mélyebbre juthatunk a lamentációban. A legmélyebbfajta mondjuk kevesünket érint. Michelangelo legutolsó és egyben befejezetlen szobra ez. Tizenakárhány évig pihenni hagyta máshogy kidolgozott állapotában, majd elkezdte lefaragni. A régi állapot még látható a lábakon. Az újraalkotás egy kidolgozatlan, síkszerű művet eredményezett, a test plasztikus és realisztikus kidolgozása eltűnt. A való-szerűséget felváltotta az elvonatkoztatott igaz-szerűség. A fájdalom az anyagban. Még össze is vethetjük Picasso képével. Melyik hogyan mutatja be ezt az érzelmet.

És ha már újraalkotás. A feldolgozáshónap robog tovább, olyanokkal mint Alice in Chains, Tom Waits, Shakira, Joy Division, Depeche Mode, de van más is ám (itt). Tessék hallgatni és küldeni feldolgozásokat!

az önportréról

Arno Rafael Minkkinen: Vaisalansaari, Finland 1998.
portfolio