Ha az ’alternatív’ megnevezés zeneileg azt jelölné, amikor a zenekarok mindenféle stílusból egyaránt merítenek, akkor Kiss Erzsiék zenéje ’alternatív’. Ha az ’underground’ szövegileg azt jelentené, hogy a zenekarok olyan szövegeket írnak, amiknek nincs értelme vagy nehezen fogadhatók be, akkor Kiss Erzsi szövegei ’underground’-ok. De mivel (1) ezek a fogalmak nem feltétlenül ezeket takarják, még inkább (2) mert ezek a fogalmak halottak, ezért belebuktunk: nem tudjunk az Egy Kiss Erzsi Zene művészetét kategorizálni. Persze ez nem baj, csak meg kell állapítani – még ha nem is volt teljesen egyértelmű –, hogy Kiss Erzsi és zenekara igazából rock ’n’ roll-t játszik. Jó, jó. Ott vannak az egyes hatások a sanzontól a világzenéig, de akkor is. És nem pusztán az egyszerűség kedvéért vagy a kategorizálni-nem-tudás miatt állítom ezt, hanem azért, mert az EKEZ zenéjének a mélyén bújik meg a rock. Persze a legtöbb esetben hallhatóvá is válik: ott van a Sixteen Horsepoweres, elképesztő erővel megszólaló zúzdákban, a primitív dob-basszus vagy csak szimplán dob-alapú kiállásokban, ott van a néhol teljesen széttorzított dolgokban és az egyszerű, de karakteres gitártémákban.
Az még hagyján, hogy minek mondjuk Kiss Erzsiék zenéjét, az ő esetükben érdekesebb talán a „szövegekről” beszélni. Ugyanis azok nincsenek. Máris jön a hőzöngés az egyik oldalról. Aztán azt is mondhatom, hogy mégis vannak. Hőzöngés a másik oldalról. Két tűz között mondjuk derridista módon azt jelenthetném ki, hogy ezek szövegnélküli szövegek és ontológiai struktúrájukból következik, hogy hol létüket, hol nemlétüket mutatják. Jól hangzana, de azért örülök a feltételes módnak. Az egyedüli tény, hogy Kiss Erzsi halandzsanyelven énekel. Lehet ezt egyfelől érdekesnek és egyedinek gondolni, meg ráadásul pimaszul ötletesnek is, hiszen úgy csinál könnyűzenét, hogy közben megszabadul a szokványos dalszövegírás nehézségeitől és buktatóitól. Másfelől viszont ez az egész sokak szemében egy hatalmas pszeudo-underground pózként jelenhet meg, mondjuk a „Hmm, 11-e van…? Akkor ugassunk” konferansz alapján. A kérdés nyitva marad. (Még megoldásként vehető az is, hogy Kiss Erzsi művészete inkább az egész alternatív-underground szcéna paródiája. Ez az ötlet talán a legszimpatikusabb nekem.)
Amit bizonyosan elmondhatok, hogy a legutóbbi Gödörbeli koncertjükön remekül szórakoztam. Talán mert olyan l’art pour l’art zenélést műveltek, ami csak egy-két alkalommal vált unalmassá és szórakozva szórakoztatott.
No comments:
Post a Comment