Dsida Jenő: Jegenyék

Figyelted-e
szélben a fákat?
A két jegenyét
nézd csak a kert
közepén, ama két
nyúlánk jegenyét.

Zümmög a távol
torka, süvölt
az ősz szele,
borzog a föld
s a két sudár fa
bólogat és leng.

Jobbra az egyik,
jobbra a másik,
balra az egyik,
balra a másik:
egyforma ütemre
ringanak ők.

A légben, a szélben,
fent, odafent
egyszerre tagadnak
s intnek igent
és - jaj, sose tudnak
összeborulni...

Jack Spencer: liz #1

csakzene/d - katarzis

Woven Hand: Kingdom of Ice
(live Utrecht, 2008)

Weöres Sándor: Rongyszőnyeg 157.

Mikor mindenek neve bolydul

a megtört csend húrjain,

áramok a földben, légben

rezegve zsibongnak,

áramok a nedvben, a lángban

telten bizseregnek,

mikor mindenek jele támad

és nevektől vemhes a tér.

A szikla nem mondja nevét, süketen veri vissza,

sziszegve kopik, hallgat konokul.

Az állat üvölt, elpusztul

és nem mondja nevét, nem veri vissza.

Az ember ajkára veszi a szót,

megnevez és meghal,

mikor mindenek jele tolong

és nevektől vemhes a tér.

Michelangelo: Pieta, 1550.