hazaértem és kővé dermedtem.
kővé dermedten álltam a kapualjban. (kertvárosi magány – fejben cikázó emberekkel.)
alig hittem amit láttam.
megrepedt az idő. állt egy hatalmas fa mint valami külvárosi magányos cédrus kopasz ágakkal.
alatta elterülő sárga hullahalom: levéltetemek – temetetlenül.
hűvös friss levegő. sárga fények üres terek.
előhívhatatlan negatív.
/Rákospalota, 2008. XI. 9./
No comments:
Post a Comment