szép, nem?

"felbukkantak bennem a szavak, a kis szintagmák, a kifejezésdarabkák, és egyetlen mondat sem alakult ki belőlük, mintha ennek a nyelvnek ez volna a törvénye. Ez az igen kulturált, egyszersmind igen vad beszéd mindenekelőtt lexikális, sporadikus volt; látszólagos áramlása végleges folytonossághiányt hozott létre bennem: ez a nem mondat korántsem olyasmi volt, ami ne lenne képes eljutni a mondatig, ami mondat előtti volna; hanem: örökkévalóan, fenségesen mondaton kívüli. S akkor, virtuálisan, az egész lingvisztika összeomlott, minthogy csak a mondatban hisz, és mindig túl nagy fontosságot tulajdonított a predikatív szintaxisnak; egy tudományos botrány merült fel bennem: egyáltalán nincs beszédnyelvtan. Ki vagyunk szolgáltatva a mondatnak."

Roland Barthes: A szöveg öröme