Tél és tavasz határvidékén evickélve, három koncertet is meglátogattam a Gödör klubban. Első olvasásra egymástól igen távol eső zenekarok ezek, ámde továbbgondolva már korántsem azok. Február elején a Dresch Quartet volt terítéken. Erről csak annyit, hogy Dresch Mihály zenéje és a zenekarában megjelenő hangszerek (szaxofon, kaval – Dresch Mihály, cimbalom – Lukács Miklós, nagybőgő – Szandai Mátyás, dobok – Baló István) már régen elvarázsoltak. Ezen a koncerten a dobos nagyszerű játékát figyeltem főleg, a többi zenészre kevesebb jutott.
A hónap végén igazi felfrissülést jelentett Jamie Winchester és zenekarának játéka. Nagyon rég hallgattam őket úgy élőben, mind lemezen, így sok mindent másképp’, új szemszögből láttam és hallottam. Újra megtapasztaltam, hogy nagyszerű zenészekről van szó (a teljesség igényével: Kottler Ákos – dobok, Dely Domonkos – vokál, perka; Galambos Zoltán – billentyűk, vokál; Giret Gábor – basszusgitár, vokál; Hrutka Róbert – elektromos gitár, mandolin, vokál; Jamie Winchester – ének, gitárok). Néhány régi dal új köntösben jelent meg vagy új szólókkal gazdagodott. A legnagyobb meglepetést az a nóta okozta, ahol az éneket elektromos gitár és finom dobolás mellett három zenekari tag tapsjátéka kísérte, akárcsak egy flamenco előadás esetében.
Hohohó, március első napjaiban jött a European Mantra. Négy fickó egy jó adag beütéssel, zseniális zenészi kvalitással és improvizációs képességgel. Eszement metálos zúzások, kísérleti jazzes, disszonáns futamok, és rengeteg zenei humor jellemzi a játékukat. Borlai Gergő – dobok, főbohóc; Papesch Péter – basszusgitár, Nagy János – billentyűs hangszerek, Lukács Péter – gitárok, egyszer ének is. Valóban nagyon nagy távolság van stílus szempontjából a dalok között, amiket játszanak, az egyetlen kapocs közöttük az, hogy a zenekari tagok szeretik játszani ezeket. Ebből az a következtetés vonható le, hogy nem egy stílus, hanem a zene mellett kötelezik el magukat. Teljesen instrumentális zene, amit művelnek, az egyetlenegy énekes-szöveges dal humor és paródia/ironikus jelleggel kapott helyet a repertoárban. Egy másik következtetésem, hogy talán azért játszanak mindenfélét, hogy megmutassák: ezt is tudjuk. Ám ez nem holmi magamutogatás és dicsekvés, hanem jelzése annak, hogy nekik az egész játék és a könnyűzenei fogások palettája (a legegyszerűbbtől a legbonyolultabbig) játékszerként áll rendelkezésükre, hogy felépítsék és bemutassák a saját világukat. Ami összetett: humor, irónia, zaj, zavar, oldottság, kísérlet. Dinamika. Talán ez a legmegfelelőbb szó, amivel illethető a European Mantra zenei világa.