.

Szophoklész: Antigoné

részlet

Kreón

Jaj, senki se mossa le rólam e vért,

csak én vagyok, én mindennek oka!

Én adtalak, én a halálnak – igen -,

ó, én nyomorult! – Ide, szolgáim!

Jaj, fogjatok – és vigyetek gyorsan! Hordjátok el azt,

ki a semminél semmibb!

Kar

Ez enyhít meg, ha van kínodra enyhülés.

Minél gyorsabb, annál kisebb a fájdalom.

Kreón

Jöjj el, jöjj el,

boldog legutolsó nap,

te, ki engem megszabadítasz!

Jöjj el, jöjj el, hogy e szem

több napkeltét sose lásson!

Kar

A holnap eljön: most dologgal vár a ma.

Jövőd ügyét bízd arra, kit megillet az.

Kreón

Kimondtam vágyam: semmi mást nem kérek én.

Kar

Semmit se kérj! Ha sorsa elvégeztetett:

halandó ember azt ki nem kerülheti.

Kreón

Vigyétek e céltalan embert! –

Akaratlanul öltelek én meg,

ó, gyermekem! Ó, feleségem!

Hova nézhetek? Jaj, hol a támasz?

Szétdúlva hever mindaz, mi enyém volt,

s iszonyú a magány, mi reám hull.

Kar

Ha a boldogulást keresed, csak a józanság

legyen útmutatód! Lábbal ne tapodj

soha isteni törvényt! Rombol a dölyf:

a szilaj szó vissza is üt szilajon,

s a konok meginog –

majd vénség érleli bölccsé.