Adieu les complexes - énekli Boris Vian egyik dalában.
Ez tetszett nekem. Franciául van, de mindenki érti. Egyetemes.
Az alkotásnak egyetlen kulcsa van, hogy kidobjuk a "ki mit gondol" gátjait.
Szívből, szabadon, vadul, komplexusok nélkül.
Arra vágyom, hogy a zenémet ne egzotikumként hallgassák, hanem olyannak, amilyen.
A dalok szövegeit saját, vagy magyar, zsidó, cigány, bolgár dallamokra írtam, és van két angol dal is. A hangzás sokszor népzenei világokat idéz, de gátlástalanul kisajátítottam ezeket a gyönyörű zenéket, mert ennek a munkának a személyes vonatkozása a legfontosabb. Eléneklem, mi van velem, szerelem, magány, utazás, csak mindig változó formában. Továbbadom, mert egyedül ennek a továbbadásnak van értelme.
No comments:
Post a Comment