akúsztik VI.

A kimaradások miatt sűrűbben.
Új felfedezés, pontosabban ez a cikk hívta fel rájuk figyelmemet. Szóval a Radiohead. Jelen esetben meg annak énekese, Thom Yorke, zongorázva énekel. Igencsak érdekesen, egyedi hangszínnel, sokszor meglehetősen disszonáns hangközöket. Ezzel számomra új taggal gyarapodott az art-akusztikus-nehézzene rubrikám. Amire, hozzáteszem, mármint rubrikára, ha tetszik: skatulyára, így a posztmodern féktelen tombolásában, általában csak homályosító homályfeloldásként van szükség: a stílus/műfaj nagyvonalakban való meghatározásához, hogy tudjál valamit mondani, ha megkérdezik: ez meg mi a szar?
Számomra szinte tökéletesen ismeretlen zenekarról lévén szó, majdhogynem böktem a választásnál. Azonban mindenképp' további böngészésre buzdítottak a velük kapcsolatban olvasott írások, elsősorban az előbb említett oldalon megjelentek.

Last flowers, Live at the Basement