akúsztik XIV.

David Eugene Edwards: Horse head (16 Horsepower)

David Eugene Edwards: Low estate (16 Horsepower)

Hogyismondjam. Ezek a PUUR-on szerepelnek, mint a balettelőadáshoz készült felvételek. Az elsőn csak egy akusztikus gitárral, a másodikon egy bandoneonnal kíséri magát Edwards. Érdekes, hogy mennyiben változik meg a hangszerelés, hogy építi fel a dalokat, ha csak a hangja és egy hangszere van. Sajnos nem találtam meg ezek lemezverzióit (Sackloth 'n' ashes, 1996., Low estate, 1997.), se a koncertfelvételeket (Hoarse, 2001.). (Mindenesetre, akit érdekel, a zárójeles lemezcímekre keresve minden bizonnyal megtalálja azokat így vagy úgy.) A 'Horse head' albumváltozatától már amúgy is totálisan eltávolodik a Hoarse-os koncertfelvétel, ami így élőben, hegedűvel, slide gitár nélkül, az egyik legszebb Lóerő-dal, amit valaha hallottam, még a Folklore vagy a Secret South számai mellett is. Persze, az albumon remekül illeszkedik annak szövetébe, a kiabálással és a belevinnyogó slide-olásokkal. És mindezekhez képest ez az akusztikus előadásmód (vagy jó tíz év elteltével) tud újat mutatni és örömet okozni. Végig lendületes a dal, mégis vannak dinamikai nyugvópontok. Sokkal finomabb ez a változat, egyértelműen wovenhandesebb. A másik dalról most nem esik szó, legyen elég ennyi.