A zene koncerten az igazi. Nyilván ebbe bele lehet kötni, de jócskán van igazságtartalma. Átütő dobhangzás, telt basszusok, vinnyogó billentyűk és gitárok, satöbbi. Ez csak annak kapcsán jött, hogy ellentétben a zenével, milyen keveset járunk múzeumba, hogy a képeket eredetiben lássuk. Megelégszünk a reprodukció monitoron vagy albumban megjelenő képével (nem a KÉP előttünk megjelenő képével!), pedig micsoda hatása van, ha mondjuk egy festmény igazi valójában lóg előttünk a falon, az alkotó által megfestett méretben: megfigyelhetjük a színeket, árnyalatokat és az ecsetkezelést (persze a múzeum világításán is sok múlik), közelebb mehetünk és eltávolodhatunk...
(Ehhez kapcsolódik, hogy több éven keresztül én se voltam képes elmenni az MNG-be, hogy megkeressek egy képet, aminek nem emlékeztem a címére és a szerzőjére, de tetszett. Most íme.)
(Ehhez kapcsolódik, hogy több éven keresztül én se voltam képes elmenni az MNG-be, hogy megkeressek egy képet, aminek nem emlékeztem a címére és a szerzőjére, de tetszett. Most íme.)
Vaszary János: Golgota, 1930-as
2 comments:
És hogy ez mennyire igaz, arra talán ez a képe, az ARANYKOR a legjobb bizonyíték, amelynek különös derengését soha, semmilyen reprodukció nem képes visszaadni.
legközelebb akkor megnézem ezt is
Post a Comment