kertben, éjjel
„mind aludtak”
szótlan
hasítják szét
a pocsolya vizét
az esőcseppek
az óraütések között könyörtelen csönd
a nehéz pohár kezemben
utcai lámpák fényébe fagyott szirmok
suttogó zörejek zakatolása
a pillanatfelvétellé merevedett éjszakában
tudatában mindennek – fohászkodva mégis
kiabáló erőtlenség
dadogó bátorság
keze vállamon csókja arcomon
a poharat ki kell innom
/2008. április-május/
2 comments:
majd olvasd fel nekem.
s olvastad már engem?
Post a Comment