Elhatároztam, hogy valami rövid szösszenetféleségben igyekszem beszámolni a Woven Hand-ről, mint olyanról. Már sok sort róttam arról, hogy mi a keletkezésük története, milyenek élőben. A lemez eddig kimaradt. A címe Mosaic és 2006-ból való darab. És igen, sokszor leírták, népzene és középkori melódiák hatása alatt hömpölyög az album anyaga, egy nagyobb adag indián behatással megtoldva. Ütős oldalon erős és nem szokványos a lemez, Ordy Garrison remek játéka fontos eleme az egésznek. Bendzsó és gitár az alap David Eugene Edwards-nál, dob meg némi zaj. Meg persze különféle szőnyegek, búgások. A színezést orgona, zongora (Daniel McMahon), valamint hegedű (Elin Palmer) adja. A zenéhez hozzátartozik az énekes karakteres hangja, ami néha már recitáláshoz hasonlít. A szövegek egyes esetekben pilinszkysen elliptikusak, van olyan dal, ahol egyfajta halandzsanyelven beszél, ha úgy tetszik, nyelveken szól. A lemez egésze szépen szerkesztett, egységes. Bátran ajánlom bárkinek, aki szeretne kirándulni a kortárs rockzene peremvidékén, akusztikusan hangszerelt dalok erdejében és azoknak, akik a zenében lelki élményt vagy feltöltődést is keresnek.
Friday, 26 September 2008
"egyetlen képpé összeáll" - korábbi írás (Woven Hand: Mosaic, 2006)
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment