2002. Kijött a 16 Horsepower Folklore c. albuma, mely már bőven eltávolodott a régebbi lemezek, de leginkább a Low Estate durvább világától. Mindenesetre a lényeges az, hogy – mint a címe is mutatja – népzenék hatása alatt készült ez a stúdióalbum. Többek között a dalok sorában szerepelt a Muzsikás ’Betyárnótá’-jának angol nyelvű átirata, az ’Outlaw Song’. Mindezt Edwards és a magyar együttes barátságára vezethetjük vissza. Aztán erre a barátságra alapozva a Sziget szervezői felkérték őket egy közös produkcióra 2009-ben. Már ott észrevettük, hogy számos probléma van ezzel az együttműködéssel: az egyik az, hogy eljátszanak egymás mellett, a másik, hogy a Woven Hand nem tud bekapcsolódni a magyar népdalokba, és a Muzsikás is csak egy-két Woven Hand-szerzeménybe. Végeredménynek megkaptunk egy szétszakadozott dinamikájú koncertet, amin csak a két zenekar egymás iránti kölcsönös tisztelete és barátsága látszott meg. Nos, ugyanezeket a következtetéseket kellett levonnunk a november 21-ei produkció után is, bár a helyzet javult, és a problémák okának megfejtéséhez is közelebb kerültünk.
Sajnos a helyzet csak egész picit javult a Szigetes koncerthez képest. Mondjuk rögtön az elején, a nyitó Muzsikás-blokk után következő két Woven Hand-dal bizonyította, hogy a közös előadás nem kell, hogy feltétlenül minden zenész folyamatos játékát jelentse: az amúgy koncertritkaságnak számító ’Swedish Purse’ egy szívbemarkoló hegedűszólamot kapott, míg a Szigetről ismert, töröksíppal harci indulóvá alakított ’Kicking Bird’ egyszerűségében volt monumentális – nem csoda, hogy ezek után tört ki az első nagyobb ováció. A gondot az jelentette, hogy ezek után alapvetően a nyári repertoárt játszották lényegében ugyanazzal a hangszereléssel, néhány másik dallal kiegészítve. És bár Edwardsék trióban is tudnak elsöprően játszani, azért iszonyatosan hiányoztak néhány helyen Peter van Laerhoven zajfalai és széteffektezett, már-már beteges gitártémái. Amiért talán jobbnak és lehengerlőbbnek tűnt a Millenárisbeli koncert a Szigetesnél, annak az lehetett az oka, hogy egy színházteremben ülve jobban tudtunk koncentrálni a dalokra. Azonban így is megállapíthattuk, hogy (1) több helyen vehetett volna részt a Muzsikás a Woven Hand-számokban, ha már Edwardsék nem tudtak bekapcsolódni a magyar népdalokba; (2) ha két zenei világot kapcsolódási pontok nélkül helyeznek egymás mellé, azok gyengítik egymást; továbbá (3) nemcsak, hogy gyengítik egymást, hanem a koncert egységét is megbontják.
A Woven Hand és a Muzsikás elvárt fúziójának működésképtelenségét én csak egy okkal tudom magyarázni. Azzal, hogy ők egyfajta baráti, egymás iránti tiszteletet kifejező örömzenélésben gondolkodnak. Lényegében nem is gondolkodhatnak másban: a két zenekar nem egy „alkotói közösség”, és sosem fognak együtt olyan szerves egységgé összeálló koncertet adni, mint külön-külön szoktak. Mégsem tartom teljesen fölöslegesnek ezeket a közös produkciókat, csak változtatni kellene a koncert szerkezetén. Ha a Muzsikás kezdene, aztán következne a Woven Hand, a kettő között pedig a legjobb közös dalok képeznék az átvezetést, például az ’Outlaw Song’, a ’Kicking Bird’ és a ’Swedish Purse’ (alapvetően a csendesebb-akusztikusabb Woven Hand-lemezek anyagából válogatva), akkor létrejöhetne egy szép ívű, dinamikus előadás, amiben nem oltanák ki egymást a dalok és minden a helyén lenne.
No comments:
Post a Comment